Minden egyes kornak van valami bája,

 

                 - és az embernek is számtalan hibája, -ám ha minden korod tiszta szívvel éled, minden

                pillanatban újabb vágyad éled. Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra! Mától érted

                ketyeg, múlik minden óra. Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél, lassíts, – éld a napot

               – végre szabad lettél! Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved? A betegség jelzés,

                könnyebb elviselned, ha megérted azt, mit lelked üzen véle:

                - csökken a fájdalom, legyen bármiféle! Életedben biztos, sok volt, aki bántott.

                Bántásért a lelked, vajon megbocsájtott? Elengedted-e már a haragos múltat?

                Jó diákhoz méltón, leckéd megtanultad? S volt-e olyan ember, akit te bántottál?

                Önmagadnak ezért meg is bocsátottál? Patyolat tiszta már lelkiismereted?

                Ha ez így van, tested nem is lehet beteg. Ha van egy kis időd, szíved nyisd meg bátran,  

                szereteted szórd szét, szerte a határban, szíved tiszta fénye, szálljon fűre, fára, napfényre

                mosolygó, gyenge kis virágra. Vizek csobogása vidámítsa lelked, szeretet szikrája

                gyúljon lángra benned! Szájad szélén mindig lágy mosoly ragyogjon,

                szépségből a lelked, soha ki ne fogyjon!

                És az emberekkel légy megértő, kérlek! Mindegyik másképpen keresi a szépet.

                Az sem tehet róla, aki még nem érti, hogy a gondolata, a másikat sérti.

                Mindig azt keresik, ami jónak látszik, ám az élet néha “délibábot” játszik.

                Engedd el, mi bántott, csituljon a lelked, a nyugalom leljen otthonára benned!

                Éld ki a világ millió csodáját, és ne keresd többé a mások hibáját.

                Legyél újra tiszta, könnyű lelkű gyermek, akit az emberek, s angyalok szeretnek!

                /Aranyosi Ervin/